N�gyl�b� hajl�ktalanok

Amikor elhat�roztam, riportot k�sz�tek az alulj�r�kban l�pten-nyomon l�that� kuty�s hajl�ktalanokr�l, nem gondoltam, hogy ilyen neh�z dolgom lesz. Egy p�ntek d�lelõtt fot�riporter koll�ganõmmel felkerekedt�nk. Nem hitt�nk a szem�nknek: egyetlen „c�lszem�ly” nem sok, annyit sem tal�ltunk hat metr�alulj�r�ban. Egy vir�got �rul� asszonyt�l megtudtuk, hogy mostan�ban a rendõr�k elzavarj�k õket. Sebaj, h�tfõn �jra pr�b�lkozunk biztosan t�bb szerencs�vel j�runk!

H�tfõ, d�lut�n h�rom �ra, Keleti p�lyaudvar �ri�si alulj�r�ja. Kuty�s hajl�ktalan sehol. A kerengõben rendõraut� �ll. – Val�ban elzavarj�k a hajl�ktalanokat az alulj�r�kb�l? – tudakolom a fiatal rendõrtõl, elmondva j�vetel�nk c�lj�t. – Mi azt�n nem! – h�r�tja a v�dat a j�k�pû fiatalember. – De pr�b�lj�k meg a Ferenc k�r�tn�l, ott mindig vannak...

„Akit” kal�k�ban nevelnek

D�li p�lyaudvar. Semmi. Vasutassztr�jk, a nagy hod�ly kong az �ress�gtõl. Nem volt j� �tlet – k�nyvelj�k el, visszasz�llva a metr�ra. Batthy�ny t�r. Cs�ves van, kutya nincs. Vissza a f�ld al�, a De�k t�rn�l biztosan tal�lunk. A mozg�l�pcsõ tetej�n koll�ganõm felvis�t �r�m�ben: az �js�gos �llv�nyhoz p�r�zolva sz�ps�ges kutya�llat �l, sz�jkos�rral, dombor� mellkas�n sz�nes cs�kos trik� fesz�l. – Kiz�rt, hogy hajl�ktalan�, ahhoz t�l j�l t�pl�lt, t�l gondozott – tam�skodom, de az�rt megsz�l�tom a kij�ratn�l sz�r�lapot osztogat�, konszolid�lt k�lsejû, szimpatikus fiatalembert:      – Nem tudja, ki� ez a dobermann?
     – Az eny�m! – hangzik a meglepõ v�lasz.
     – De persze maga nem hajl�ktalan...
     – Pedig az vagyok, ’97 nyara �ta – siker�l �jra meglepnie.
     A 25 �ves Ferenc csak egyik gazd�ja Sziszinek, a fajtatiszta dobermannak. K�z�sen „nevelj�k” – mondja. – Egy ismerõs sz�lt, hogy elhozta a (nem hajl�ktalan) gazd�j�t�l, mert az �t�tte-verte, �heztette. De nem tud vele mit kezdeni. Egy h�napja ker�lt hozz�nk..., h�t... mint egy hajl�ktalan kutya: csont �s bõr volt, tiszta idegbeteg, sz�lni sem lehetett hozz�, bizalmatlan volt mindenkivel. Most m�r meg lehet n�zni a kuty�t. Nyugodt, �s mint aff�le k�ly�k, mindenkihez odamenne haverkodni. Egy�bk�nt mi nem k�reget�nk a kuty�val, mi dolgozunk.
     Ferenc munkaad�ja nem szereti, ha mag�val hozza Sziszit, mert – szerinte – akkor az emberek nem veszik el sz�vesen a sz�r�lapot. Nincs igaza. L�ttuk... A t�relmesen, j�lnevelten �ld�g�lõ Sziszi egy�ltal�n nem riaszt�. Sõt...
     – Nagy �ldozat maguknak a kutyatart�s?
     – Szerencs�sek vagyunk, mert egy gyors�tterembõl hordjuk neki az �telt �s nem v�logat.
     – Mi�rt van itt a kutya, hiszen maga dolgozik?
     – Mert annyira j�t�kos, hogy mindent sz�tszed, nem lehet otthon hagyni.
     – Hol az az otthon?
     – Csepelen, a hajl�ktalan sz�ll�n.
     – Mit sz�lnak ott a kuty�hoz?
     – H�t, nem nagyon �r�lnek. De az udvaron kedv�re futkoshat.
     – Mit jelent maguknak Sziszi?
     – Mindent.
     Mintegy var�zs�t�sre megjelenik a m�sik gazda is. S. J�zsef �lmos (nem hajl�ktalan). �lmos egy õrzõ-v�dõ c�gn�l dolgozik, „am�gy” t�z �ve kutyakik�pzõ. – Egy �ven bel�l meg�zvegy�ltem �s a gyerekeimet is elvesztettem, sorban – avat be az �let�be. – Volt egy t�rzsõrmester rendfokozat� dobermannom, Queen. A gyerekem, a partnerem, a hûs�ges t�rsam volt, �ppen csak besz�lni nem tudott. Hat�vesen hõsi hal�lt halt. Szolg�lat k�zben r�m t�madtak �s hogy megv�djen, r�ugrott a t�mad�ra �s beleszaladt a nekem sz�nt k�sbe... Az �let�t adta �rtem. Sok�ig nem voltam k�pes m�sik kuty�t magam mell� venni. De ha k�bor ebet l�ttam, elvittem a REX-hez... Egyszer felaj�nlottak ott egy Queenhez hasonl� dobermann kisl�nyt, de nemet mondtam. Majd ha egy olyan mag�nyos, elesett kutyust tal�lok – mint �n... H�t, Sziszi ilyen. Most tr�ningezz�k Ferenccel. Õ „a csib�sz”. Ragaszkodik hozz� is, hozz�m is. Sokat tudok a kuty�r�l, de m�g mindig tanulok, mert minden kutya k�l�n egy�nis�g �s minden nap hozhat valami �jat. Szeretn�m �zenni minden kutyatulajdonosnak: csak olyan ember vegyen maga mell� kuty�t, vagy m�s �llatot, aki val�ban felelõss�get v�llal az�rt az �lõl�ny�rt, akit megszeretett. Hogy a Kis herceg r�k�j�t id�zzem: „Te egyszer s mindenkorra felelõs lett�l az�rt, amit megszelid�tett�l...”

„A kuty�s J�zsi”

Sziszi meghozta a szerencs�nket. A Ferenc k�r�ti alulj�r� egyik oldal�g�ban meghat�rozhatatlan kor�, „klasszikusan” hajl�ktalan k�lsejû, meglehetõsen illumin�lt �llapot� f�rfi l�b�n�l k�t kutya is szundik�l az �cska szõnyegdarabon. A tacsk�t form�z�, minden k�lcs�nt n�lk�l�zõ, dundi kis kever�k bal szeme hi�nyzik.
     – Mi t�rt�nt vele? – ad�dik r�gt�n az elsõ k�rd�s.
     Meglepet�s�nkre az ember els�rja mag�t:
     – Hatezer forintot fizettem az �llatorvosn�l, ami�rt megoper�lt�k a szem�t szeg�nynek. Itt, az alulj�r�ban k�t zsiv�ny kir�gta a szem�t H�rcsinek – t�r�lgeti az orr�t a letekert wc-pap�rba E. J�zsef, akit csak „a kuty�s J�zsik�nt” emlegetnek, b�r ugyan�gy h�vj�k, – k�zli vel�nk – mint a Balaton h�res festõj�t.
     – Nem sajn�lt ennyi p�nzt?
     �jra s�rva fakad. Ez�rt a kuty��rt?! – h�borodik fel, mintha legal�bbis egy t�bbsz�r�s fajtagyõztes ebrõl lenne sz�.
     – Ennyire szereti? Mit jelent a kutya mag�nak?
     – Sokat! Rengeteget! T�rsat, bar�tot.
     Megtudjuk, hogy H�rcs�g szeptemberben m�lt h�rom �ves, a „kicsit” – a n�l�n�l legal�bb k�tszer nagyobb – Ladyt is õ nevelte fel.
     – Õt – mutat J�zsi a zsemlesz�nû, ugyancsak nem t�l sikeres kever�kre – �gy kaptam, hogy adtak 500 forintot, hogy fogadjam be. H�rcsit meg az erdõben tal�ltam, ahol m�sf�l �vig aludtam.
     – Jobban adnak az emberek, ha a kuty�k itt vannak? Vagy nem tudja õket hova tenni?
     – R�g�ta hajl�ktalan vagyok, vagy t�z �ve, am�g a furgonban aludtam, ott voltak velem. A kuty�kkal foglalkozni kell. B�rt�nben voltam – �jabb wc-pap�r, mert az �nsajn�latt�l �jra elerednek a k�nnyei. – Mindegy, h�pp�gi legyintve, de az�rt mondja tov�bb: a nejem beadta a v�l�keresetet, a lak�s meg a mai napig b�r�s�gilag le van z�rva, mert megfellebbeztem.
     – A maga szem�vel mi t�rt�nt? – utalok a szeme k�r�li v�ral�fut�sokra �s ragtapaszra.
     – K�t hete volt egy aff�rom – lehel r�m �jabb k�t decit tiszt�n –, le akartak venni.
     – M�r ne haragudjon, megold az ital valamit?
     – R�hib�zott! Igen. F�loldja a fesz�lts�gemet!
      Az utols� �llom�s: a Nagyv�rad t�r. A huzatos alulj�r� k�zep�n �gr�lszakadt k�lsejû, �polatlan asszony �lldog�l, l�b�n�l energiaital-flakonos rekesz. �s egy t�nd�ri, apr� fekete pamacs. N�h�ny h�napos lehet. Fajtatiszt�nak tûnik. Vagy ki tudja? K. Margit Debrecenbõl j�tt.
     – �s mit csin�l itt Budapesten?
     – H�t, itt vagyok, m�r k�t hete. Ismerõs�k befogadtak, m�sk�pp �n hajl�ktalan vagyok, dr�ga! Debrecenbe’ is hajl�ktalan vagyok.
     – A kutyus a mag��?
     – �gy kaptam valakitõl, hogy adjam el, mert nekik nem kell.
     – Mennyi�rt adja?
     – �tsz�z�rt. M�r tegnap is �rultam, de nem tudtam eladni.
     – �s hol tartja?
     – H�t ott, ahol lakom, ahol befogadtak. Eladjuk, mer’ a m�sik b�ntja, tetszik tudni. Meg pici gyerek van.
     Margit szemmel l�that�lag nem alkoholiz�l. �lvezettel sz�vja a tõlem k�rt cigarett�t. A fot�z�sn�l sz�gyenlõs-fogatlan mosollyal k�zli, õt nem �rdemes f�nyk�pezni, õ m�r 54 �ves. De az�rt – hi�s�g, asszony a neved! – h�tratolja a kapucnij�t...
     – �s ha nem tudja eladni a kis j�sz�got, mit csin�l?
     – H�t, majd hazamegyek valahogy. Mer’ az �r�n menn�k haza.
     Hideg van. A cs�pps�g ny�sz�gve t�ncolja k�rbe az asszonyt, egy pillanatra sem v�ve le gombszem�t �tmeneti gazd�j�r�l. F�zik – k�z�lj�k Margitk�val, aki k�szs�gesen a kab�tja mell�be dugja, s a kutyagyerek egy perc m�lva �desdeden alszik.
     Tal�lj j� gazdira, cs�pps�g!