Veszettség
Kórokozója vírus, leggyakoribb terjesztője a róka, harapás útján terjed. Részben mivel a kutyák számára kötelező a veszettség elleni oltás, másrészt a kijáró macskák nagyobb területen kóborolhatnak, a macska veszettséget esetlegesen hordozó szerepe nagyobb lehet, mint más háziállaté. Javasolt ezért - noha a nyilvántartás gyakorlatilag lehetetlen volta miatt nem kötelező - a kijáró macskák veszettség elleni legalább kétévenkénti oltása. Szerencsére a Dunától nyugatra a rókákat évente rendszeresen speciális csalétkekkel vakcinázzák, így ezen a területen nem is fordult elő ismert veszett állat. Veszettségre utal, ha a cica feltűnően ingerlékeny, támadó magatartást mutat. Ha veszettségre utaló tüneteket észlelünk, akkor ne akarjuk megfogni a macskát, hanem azonnal hívjuk ki hozzá az állatorvost. A cica nyáladzik, nem eszik, nem iszik, állkapcsa lóg, rángógörcsök jelentkeznek, esetleg lebénul.

A betegség megelőzhető oltással, de ha állaton vagy emberen a veszettség tünetei jelentkeznek, a beteg menthetetlen. Ha egy egészséges macska megharap valakit, akkor ugyanúgy kell eljárni, mint kutyaharapás esetén, azaz kéthetes megfigyelést kell elrendelni, amit a körzeti állatorvos végez el. Ha az embert harapott macska a veszettség tüneteit mutatja, akkor el kell altatni és a hulláját az állatorvos állategészségügyi intézetbe kell hogy küldje ingyenes vizsgálatra. Ugyanígy kell eljárni, ha az embert harapott macska időközben elpusztul.

Toxoplazmózis
A kórokozó egy egysejtű, amely szinte minden meleg vérű állatban és emberben is okozhat fertőzést, de a végleges gazdája a macska és a macskafélék. A macska elsősorban egértől, patkánytól kapja el, vadászat során. A fertőződés után a macskák leggyakrabban tünetmentesen átesnek a betegségen, de a betegség járhat lázzal, hányással, hasmenéssel is. A nyirokmirigyek megduzzadnak, az orrnyálkahártya begyullad, vérszegénység alakul ki. Kölyökmacskánál a betegség akut tüdőgyulladást okoz, idősebbnél pedig agykárosodásra utaló tünetek figyelhetők meg: egyensúlyvesztés, dülöngélő járás. A betegség végén bénulásos tünetek jelentkeznek. Előfordulhat belső szemgyulladás is.

A kórokozó az emberre is veszélyes, a betegségen éppen átesett macska az ürülékével 2-3 hétig fertőz. A fertőzés után a szervezet immunissá válik, és utána már nem ürít az állat kórokozókat. Fontos tudni, hogy az emberi fertőződés forrása leggyakrabban nem közvetlenül a macska, ugyanis a fertőző kórokozókat ürítő macska által beszennyezett és mosatlanul elfogyasztott zöldséggel vagy a fertőzésen átesett állatok nyers húsával (például tatár bifsztek, rosszul átsült hamburgerhús) is nagy esélye van bárkinek arra, hogy megfertőződjön ezzel a kórokozóval. Vizsgálatok bizonyították, hogy a felnőtt lakosság 30-50%-a már átesett a fertőzésen anélkül, hogy tudomást szerzett volna róla. A tünetmentes fertőződés egyben védettséget is jelent az esetleges későbbi újrafertőzés ellen. Súlyosabb betegséget a gyenge immunrendszerű embereknél (gyermekek, AIDS-betegek) okozhat.

Terheseknél különösen veszélyes a toxoplazmózis (a magzat szem- és agykárosodását okozhatja), ha a várandós kismama még nem esett át a fertőzésen korábban és a friss fertőződés a terhesség alatt következik be. Ilyenkor különösen kell ügyelni a higiéniára, ha lehet, ne tartsunk macskát, ha mégis, akkor az almot lehetőleg más tisztítsa, minél gyakrabban. Fontos azonban tudni, hogy nemcsak az otthon tartott macska jelentheti a veszély forrását, hanem a kóborló macskák is. Vérvizsgálattal az is bizonyítható, hogy a kedvencünk átesett-e a fertőzésen és mikor. Ha régi fertőződést mutat a vizsgálat, nincs mitől tartani, a macska nem fertőzheti meg a gazdáját. Ugyanilyen vérvizsgálat egyébként a várandós kismamáknál is lehetséges. Ha régi keletű, már lezajlott fertőződést mutat a laborvizsgálat, nincs veszélynek kitéve. Egyes országokban ezt a vizsgálatot rutinszerűen elvégzik a terhesgondozás során, hazánkban egyelőre nem mindenkinél, csak akinél felmerül a fertőződés lehetősége.

Megelőzhető az ember fertőződése a következő szabályok betartásával: